Egyszer az egyik főnökömmel a felelősségről beszéltünk. Én előálltam ezzel a közhellyel: „Az Ügyvezető fél lábbal a börtönben van.” Erre ezt mondta: „Nem. Börtönben ül. Csak még nem zárták rá az ajtót. És azért vagyunk itt mi, hogy ez így is maradjon.”
A munkavédelmi felelősségről van szó. A Munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 2. § (2) bekezdése szerint „A munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért.”
Jellemző kérdés, panasz a vállalkozások (azok vezetőinek) részéről, hogy a jogszabályok, törvények, hatósági előírások mindenért a Munkáltatót vagy a Munkáltató első számú, megbízott vezetőjét teszik felelőssé. "A Munkáltató felelőssége objektív, korlátlan és másra át nem ruházható", mondja a klasszikus tananyag.
De hát mégis, miért pont a Munkáltatót sújtják jogszabályi terhek, hatósági ellenőrzések, bírságok és munkaügyi perek?
Visszakérdezek:
Kinek a tulajdonában van a telephely?
Kinek a tulajdonában vannak az épületek, helyiségek?
Kinek a tulajdonában vannak a gépek, munkaeszközök?
Ki választja meg az alapanyagokat a termeléshez?
Ki tervezi, tervezteti meg a folyamatokat és hagyja azokat jóvá?
Ki választja meg a technológiát?
Ki választja ki a szakértelemmel vagy azzal nem rendelkező munkaerőt?
Ki az, aki a fenti tényezőket összefogja, rendszerezi és termelő vagy szolgáltató tevékenységet végez, az ebből fakadó anyagi haszon mellett?
Ki az, aki mindezt befolyásolni tudja?
És ha megnézzük, hogy az irányelvek, jogszabályok, szabványok mind ezekre a területekre fogalmaznak meg követelményeket már érthető.
Kedves Munkáltatók, azért nem kell elkeseredni. Lehet a törvényes kereteken belül úgy működtetni egy szervezetet, hogy ne vonják Önöket felelősségre és nyugodt lelkiismerettel mondják: „Én minden tőlem telhetőt megtettem.”
