Egy környezet-, munka- és tűzvédelemmel foglalkozó embernek, aki a szakmát kezdetektől fogva az ISO 9001, ISO 14001, OHSAS 18001 irányelveivel és követelményeivel együtt tanulta és valahol ezeknek a szabványoknak megfelelő (na jó, inkább csak a két utóbbi) irányítási rendszerek építésével (tanácsadással) foglalkozik saját maga ellen szóló sorok ezek.
A fenti (és egyéb szabványok szerinti) irányítási rendszerek bizonyos része egyszerűen „fantomizált”, csak papíron létezik, külsős cég/tanácsadó csinálta és eladta, vagy a cégen belül néhány nem túl szerencsés, ezzel megbízott kolléga (akiknek a munkáját a többiek semmibe veszik és rettegnek a következő audit időpontjától) hozta kínkeservesen össze.
Vajon milyen alapon írok le ilyet?
A következő tapasztalatok alapján:
1. Tanúsított minőségirányítási rendszert működtető, magasan képzett (papíron) mérnököket foglalkoztató, géptervező, gyártó cégnek fogalma sincsen a rá vonatkozó jogi követelményekről, különösen a gépbiztonságot illetően. Fel is vannak háborodva, ha én konkrét jogszabály-hivatkozással jelzem a hiányosságokat nekik.
2. ISO 9002 – es rendszert működtető és büszkén hirdető városi kórházban a Nagymamám felvételi napján az ambuláns lap kitöltésére Nagynéném képes csak, ráadásul a nővérek hagyják neki, hogy ezt megcsinálja. (korábban orvosírnok volt persze)
3. Bevásárló centrumban a húsáruk között válogatva és kiválasztva a nekem tetsző terméket, barátom (aki a terméket gyártó cégnél dolgozik, pontosabban már csak dolgozott) rám szól: „Ebből jobb, ha nem veszel, mert az eltarthatósági dátumot átcímkéztük.”
4. Egyre gyakrabban hallok élelmiszerbiztonsági botrányokról amikbe nem csak kisnevű cégek keverednek bele.
5. Egy tréningen, más vállalatnál dolgozó kollégám panaszkodik milyen nehéz a MEBIR bevezetése: „A tanácsadó fickó csak a saját dokumentumaihoz ragaszkodik, nincs benne semmi rugalmasság. Elkészített egy sablont és nyomja le a torkunkon.” Természetesen sikeres volt az audit.
6. Másik kollégám ezt mondja: „Nálunk is van MEBIR, külsőssel csináltattuk, mi csak megálltunk a háttérben, nem szóltunk egy szót se. Nem is tanúsíttatjuk újra.”
7. Harmadik, tanácsadóként dolgozó, kollégám ezt panaszolja, hogy „Van olyan tanúsító cég, amelyik csak akkor hajlandó szerződést kötni az ügyféllel, ha kizárólag az ő emberei készítik fel a vállalatot az auditra.”
8. Negyedik kolléga: Egy beszállítói auditom során, az auditált terület munkavédelmi megbízottja öt éves kockázatértékelést mutatott be, ami nem is tartalmazta azt a munkafolyamatot amit ellenőriztem. „Természetesen” jó nevű cég készítette a kockázatértékelést, bár ha én munkavédelmi felügyelő vagyok azonnal leállítottam volna a megtekintett munkát. Az is „természetes”, hogy munkavédelmi felügyelő soha nem látogatja meg őket és a tisztelt beszállítónak a mai napig van szerződése az általam képviselt céggel.
9. Szomorú tapasztalat, hogy a környezet-, munka-, tűzvédelmi, minőségirányítási feladatokat a vállalatok vezetői nem értik (nem is érdekli őket a téma), rábízzák azokat az illetékes vezetőre/vezetőkre. Sajnos ez személyes tapasztalat is.
10. A hatóságokat, munkavédelmi, környezetvédelmi felügyelőket egyáltalán nem hatja, meg ha a cégnél tanúsított KIR vagy MEBIR van.
Érdemes elolvasni az alábbi linken található dokumentum 18. oldalán írottakat, a címe „Renitens levél a szakmának”:
http://www.quality-mmt.hu/portal_mmt/magyar/cikkek/21/02_05_mm.doc
Az nyilvánvaló, hogy egy minőségirányítási rendszer léte nem garancia a vállalat folyamatainak tökéletes működésére és így a teljes jogszabályi megfelelőségre sem. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy ma a minőségügyi tanácsadás és szolgáltatás szinte „iparszerűen” működik.
És ez különösen igaz a környezet-, munka- és tűzvédelem területére, és itt figyelembe kell venni, hogy a KIR és MEBIR által meghatározott kereteket kevesen követik (a környezetvédelem talán kivétel) a saját módjukon, saját szájuk íze szerint.
És az eredmény ugyanígy lehet „fantomizált”. Mert bizony ISO, OHSAS, mindenféle hókuszpókusz és guruduma nélkül is elborzasztó teljesítmények vannak ezen a szakterületen.
A minőségirányítástól, mindenféle rendszertől és tanúsítványtól elvonatkoztatva hány olyan munkavédelmi szabályzat van, ahol annak írója csak a fejlécet illetve a címet cseréli és a környéken 50 km – es körzetben legalább húsz cég van, akiknél ugyanez az iromány a legfőbb munkabiztonságot szabályozó dokumentum?
Hány olyan eladott szabályozó irat van egy városon belül, különböző telephelyeken, ahol még a gépelési és helyesírási hibák is ugyanazok?
Hány tanácsadó, konzulens „görgeti maga előtt” a már évek óta elkészített papírjait?
És hány olyan szabályzat van, akit senki nem ismer és (szegény munka-, tűz-, környezetvédelmi felelősön kívül) a kutyát nem érdeklik?
És hány helyen izzad vért a munkavédelmis, saját józan paraszti eszét használva, lelkiismeretesen mindenre odafigyelve támogatottság, elismerés és eredmény nélkül?
Hogy a cégek hány százalékánál van „fantomizált” környezet-, munka- és tűzvédelem? Hány olyan „alibi” belső szabályzat van, amelyekkel a munkáltató írásban határozza meg az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés módját és követelményeit?
Jelen blog nem erről szól, nem kívánok az ehhez hasonló „gyakorlat” ellen szólni, hanem szót emelek inkább a fenntartható, folyamatos fejlődés, az elkötelezett környezet-, munka- és tűzvédelem, az átlátható és ésszerű irányítási rendszerek érdekében és mellett.
